A BKV-figyelő (főleg) Facebook-oldalán elég sokat vitatott kérdés, hogy mi a nyavalyáért nem képes megtanulni az emberek egy része, hogy a mozgólépcsőn aki áll, az jobb oldalon kéne tegye, aki halad, az pedig így el tud menni a bal oldalon. Kicsit elkeserít a helyzet...

Sokan hozzák fel érvnek, hogy balesetveszélyes. Hát, ha cikkcakkozni kell, vagy nem áll félre az, aki amúgy megtehetné, és elsodorják, akkor biztosan az. Ha sima utad van fel/le, már egy fokkal feljebb lépett a művelet a biztonsági skálán. Ennek az oldalnak amúgy igaza van abban, hogy aki a mozgólépcsőn még pluszban halad, annak kutya kötelessége figyelemmel lenni az álló és előtte/mögötte haladó utasok biztonságára.

Mások azzal érvelnek, hogy azon a pár másodpercen nem múlik semmi. Egyrészt: általában percekben mérhető az időnyereség (vagy épp veszteség). Ha mondjuk az én órámnak vége van délben, és a 12.18-as - abban az időszakban Szentendrére pont félóránként járó - hévet el akarom érni, akkor Astorián és Batyin is sétálok végig a mozgólépcsőn. Mert mondjuk aznap még vissza kell jönnöm a városba. Mert általában egy óra az út oda, egy vissza. Ha mindkettőnél veszítek fél órát, az plusz egy óra a napomban a semmivel. (Gyengébbek kedvéért: fél órával később érek haza, nem tudok eljönni a Szentendre felől korábban induló hévvel, csak a fél órával későbbivel.) És ha ezt még mondjuk az esti tízpercenként járó metróval is eljátsszuk, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Ha csak a lokális példánál maradunk is, Pomázról és Szentendréről is indulnak messzebbre buszok, amik bizony nem ötpercenként közlekednek, mint azt a sok belvárosi szereti hinni. Az órát meg nem fejezik be öt perccel korábban csak azért, hogy te elérj minden csatlakozást. Ezutóbbi amúgy sem biztos, mert a BKV-nál sosem lehet pöccre pontosan tervezni. Majd akkor lehet rinyálni, hogy minek sietek, ha az egész napomat percre pontosan meg tudom BKV-val tervezni, mert minden pontosan jön, nem robban le, nem marad ki, nem lassítják, stb. Mondjuk a félóránként járó hévhez akkor is sietnem kell majd.

Aztán vannak azok az érvek, hogy a mozgólépcső nem erre való, meg úgysem elég széles, meg csúcsforgalomban túl sok idő, hogy mindenki egy oldalra álljon, meg kevés is a mozgólépcső (ami "szolgálatban van"), meg mi nem Nyugat-Európa vagyunk, meg elsodorja a gyerekemet, aki mellettem áll a bal oldalon, meg csak bal kézzel tudok kapaszkodni, meg a táska miatt állok bal oldalra, meg mindenki ott áll, ahol akar, ... Végtelen a sor. Egy: csúcsforgalomban IS kivitelezhető lenne, mert amikor eldöntöd, hogy hova is állj a lépcsőn, csak annyit kell tenned, hogy a jobb oldalt választod. A mozgólépcső sebessége konstans, szóval zippzár-elven ha az emberek egymás mögé sorolnak, akkor sem lesz ótvaruldetragikusan lassabb. Arról nem beszélve, hogy sokszor én is csak azért nem indulok el FÖLFELE (igen, van olyan, aki fel is tud sétálni a lépcsőn, jé), mert látom, hogy tökig tele van a baloldal. Ha üres lenne, már ott se lennék. Még tíz ember így gondolja, akkor már annyival előrébb vagyunk. És ha nem terpeszkedünk jómagyarember módjára, meg nem dugjuk ki a táskánkat, akkor valószínű megoldható a séta súrlódásmentesen. Hogy mi nem vagyunk Nyugat-Európa? Hát nem. De ez nem csak az anyagi körülményeken múlik, hanem a mentalitáson is. Kisgyerekes anyuka panaszkodik, hogy a tapló nyikhaj elsodorja a gyerekét, aki mellette áll a bal oldalon. Kedves anyuka! Ez minimum veszélyeztetés. Mivel a bal oldal arra való, hogy ott haladjanak, és csak a gyerek áll ott, ez majdnem olyan, mint hogy anyuka a járdán sétál, a gyerek meg mellette az úttesten. Számítani lehet rá, hogy ott jönnek majd. Akkor mi a pékfaszáért kell odaállítani a gyereket? Anyuka mögött/előtt jobb helye van, akkor még jobban tud neki segíteni leszállni is. Babakocsit meg őrültség metróba vinni, az a színvonal tényleg nincs meg, és erre vannak faszántos kendők meg mindenféle hordozók, abba belerakod a gyereket, aki rajtad csüng, mint a kismajom (hát az ősök praktikusabbak voltak), és voilá, nem kell egy húszkilós járművet tologatni a mozgólépcsőn. Szerintem babakocsi ott még veszélyesebb, mint ha valaki sétál rajta. (Itt egyébként van egy jó kis írás arról, hogy kerekesszékkel milyen nehéz metrózni - nem is láttam még soha egyet sem lent. De babakocsira van alternatíva, nem úgy, mint a kerekesszékre!) A többi érvre meg: hát ha én ott közlekedem, ahol akarok, meg ahol kényelmes, akkor legközelebb a bal oldalon szeretnék kocsival is menni. Magyarországon. Mert én ott közlekedem, ahol akarok. A mozgólépcsőn nincs alattad egy tonnás konzerv, nade gyalog is lehet kárt okozni, főleg, ha ott állsz, ahol más halad. Nem csak az veszélyes, aki ész nélkül elsodor mindenkit, hanem az is, aki az amúgy normálisan haladó útjában áll meg.

Időt meg igenis lehet nyerni, mert gyűlölöm, amikor leérek, és pont az orrom előtt megy el a metró, és simán elértem volna, ha le tudok sétálni a mozgólépcsőn. És ha fél óránként jár a hév, akkor nem fogok csak azért a korábbival eljönni, hogy fél órát szobrozzak az egyetemen, ami tanulásra kevés, várakozni sok. Sikerülni szokott az óra tízes hévvel is beérni egészre, de kicsit kevésbé van kiszámolva, ha a korábbi metrót elérem. És akkor otthon kényelmesebben készülök el (= nem hagyok otthon semmit a kapkodásban), nem ácsingózok fél órát a terem előtt, és sokszor csak az az egy perc kell, hogy időben odaérjek az órakezdésre, amit a mozgólépcsőn felfele sétálva nyerek. És ha csak egy perc kell hozzá, akkor mi a fenének indulnék el fél órával korábban? Ha nekem mindig lennének ilyen fölös fél óráim, az tuti, hogy a napom nem 24 órából állna...

Amúgy ezt a szabályt a járdán követni sem lenne hülyeség. Aki nem siet, az oldalt halad, aki meg siet, az előz középen. Nade amikor egy andalgó párocska meg két banyatankos nyugdíjas teljes szélességében elállja az utat, te meg épp egyik óráról rohansz egy (másik campuson lévő) másikra, akkor aztán ihaj... Nahát az egyéb zavaró tényezők is megérnek egy posztot, lehet, ez lesz a következő. :)

Szóval emberek: jobbra tarts, pls! A KRESZ is előírja, és azt sem azért találták ki, hogy szívassák az autósokat. Rugalmasság persze kell, de a csőlátást és a ki-ha-nem-én hozzáállást el kellene felejteni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.