Nno, a mai nap után érett meg ez a blogbejegyzés - így két fogtechnika szakismeret oldal között -, úgyhogy hajrá.

A mai nap két érdekes eset történt velem. Előrebocsátom, BKV-val járok, jobb híján. Fővám térnél állok a villamosnál, szállnak le az emberek, de mind a kapaszkodó egyik oldalán. Én persze a szabad oldalon voltam, de gondoltam, bármikor eszükbe juthat, hogy ha két sávon jönnek le, akkor gyorsabb lesz az utascsere, hát vártam. Erre egy nő nagy sietősen bevág elém, és azzal a lendülettel kiverte a kezemből a sütit, amit tartottam, be egyenest a villamos alá. Semmi bocsi, vagy visszanézés, észre se vette szerintem, én meg persze inkább a sütit halásztam ki (elég jól be volt csomagolva, úgyhogy nem lett baja), aztán persze puffogtam egy sort, de gőzöm se volt, ki ez az okos. El lehet képzelni, mekkora élmény a villamos kerekeinél halászni a sütit... Főleg úgy, hogy ha nem veszem észre, hogy jelez, keresztül is mehetett volna a karomon. De nem akartam otthagyni, bár inkább a nőt kellett volna bemászatni érte...

Másik eset: este jövök haza a héven, végállomáson ültem fel, elég szellős volt a kocsi (értsd: nem volt tömve, volt ülőhely bőven). Jön a banyatankos nő, a négyes ülésen leül mellém. Na erre egyetlen egy magyarázatot tudok felhozni: nem bír háttal ülni. Ha ez van, megértem, hogy mellém ül, és nem átlósan elém, hogy szemben és oldalt is kényelmes legyen, de amúgy nincs sok értelme. Végülis tök jó egymást bökdösni könyökkel... Mindegy, elnéztem neki, mondom magamban, biztos rosszul van háttal, szegény, jóvan. A banyatankot meg lerakta maga elé/mellé, úgy, hogy pont lezárta az ülések közti részt. Se ki, se be. Mikor közeledtünk a célomhoz, elkezdtem készülődni, felálltam, sapka fel, táska vállra, gondoltam, észreveszi, hogy nem hobbiból csinálom, hanem le szeretnék szállni, és arrébb viszi a banyatankot. Nem. Olvasta tovább a rendkívül színvonalas szennylapját. Gondoltam, jóvan, biztos érdekes, úgyhogy szóltam neki: "Elnézést!" Reakció nulla. "Bocsánat!" Még annyi se. Erre egy laza tornászmutatvánnyal átléptem (combmagasság!) a banyatankon, gondoltam, mostmár csak észreveszi, hogy útban van, és legalább elnézést kér, hogy jaj, bocsánat, nem vette észre, hogy nem férek ki tőle. A fenét! Ült tovább, és olvasta azt a vacakot. Fel se nézett. Vagy valami nagyon be volt kattanva a banyánál (már nem néni...), vagy ennyire tapló volt. Bazmeg, az már csak feltűnik neki, hogy valaki épp a cuccán lép át, aki addig mellesleg ott ült mellette. Szóval valszleg tapló volt. Mivel semmit nem reagált, ezért normál hangerővel eleresztettem egy "Akkor ne mozdulj meg..."-et (hangsúly olyan lebaszós; neeeem, ne is csinálj semmit, minek is arrébb rakni a szarodat, hogy a másik tudjon tőle mozdulni, téényleg). Az elején kedvesen, udvariasan kezdtem. De mivel nem jött rá hasonló reakció, sőt, semmilyen se, nem érzem, hogy kötelességem lett volna végig jófejnek maradni. Én meg nem rakom arrébb az ő cuccát, mert máséhoz nem nyúlunk. Ha azt mondja, hogy bocsánat, nehéz, nem tudja arrébb tenni, én felajánlom, hogy megoldom magam is, de akkor már az ő tudtával és engedélyével történik a dolog. De basszus, ha olyan nehéz, minek cipeli? Amúgy is kereke van, tehát megint csak arra tudok gondolni, hogy a banya bunkó volt.

Ezek most hülye estek, amik elég konkrétak, de vannak általános rákfenék is. Sokan probLámáznak, hogy a busz/villanyos/akármi nem várja meg a szaladó embereket. De aki meg fent van a járművön, az sietne. Az emberek meg rohannak át piroson, zebrán, kiskutyán, kismacskán, és kb a semmiért. Reggel nekem is két perc volt, mire az a nyomorult lámba átengedett az Ajtósin (a Zichy Géza utcánál - gombos lámpa, vagyis ha jelzel, akkor vált, majd egyszer), mégsem álltam neki átszambázni a kocsik, buszok és egyéb tereptárgyak között, pedig siettem, mert majdnem nyolc óra volt, amikor is kezdődött a tanítás. De érdekes mód nem maradtam le semmiről, a tanár még nálam is később ért be, és többen késtek is, még ehhez képest is. Na? Belehaltam? Nem. Mert nem tilosban, 60-nal futkorászó kocsik közé vetettem be magam, hanem kivártam a soromat.

Amúgy a másik meg az, amikor a troli elengedi a zebránál az embereket, mert végülis zebrán a gyalogosnak van elsőbbsége, azok meg olyan kényelmesen totyognak át, mintha épp teadélutánon lennének. Ha én érvényesíthetem az elsőbbségi jogomat, attól még nem élek vissza vele, és szedem a lábam, hogy ne tartsam föl azt, aki megadta ezt nekem. A trolis itt is dönthetne úgy, hogy ő utasokat szállít, akik sietnek, meg tartani kell a menetrendet, meg a gyalogos úgyis kisebb és mobilisabb, mint a böhöm troli, és ezért még átsuhan a trolival a zebrán, mielőtt a gyalogbékák lelépnének az úttestre. De nem, ő a nagyobb, ő indul nehezebben, de mégis meghagyja nekik ezt a jogot. És erre ezek meg átcsoszognak, ahelyett, hogy kicsit tempósabban lépkednének. Nem kell futni, csak legalább látszódjon már, hogy oké, ha elengedsz, akkor sietek, hogy te is tudj menni az utasaiddal. Amúgy a villamosnál is úgy másznak föl a lépcsőn, mint a lajhárok, és persze, lehet, hogy nem bírják, de hermetikusan elzárják az utat, hogy aki siet, az se tudjon elmenni mellettük. Meg persze beállnak az ajtóba, pihentetik a csomagjukat az üres ülésen (tömött járműnél), és amikor a legnagyobb csomaggal vagy, akkor másznak a nyakadba. Ja, meg leütnek az ő cuccaikkal. Elállják az utat. A mozgólépcső tetején szerencsétlenkednek. És ha már kajálnak, jól össze is morzsázzák a járművet, ha meg dobozos üdítőt/sört ittak, ott is hagyják az ülésen (dobtam már ki ülésen "felejtett" dobozt, meg Combino padlóján szambázó üveget).

Szóval emberek: több figyelem, több kultúra, több tisztelet - annak, aki megérdemli. És legyetek hálásak, ha valaki rendes veletek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.