A BKV Figyelőn megy megint a vita, hogy átadni a helyet, vagy sem. Ehhez csak néhány gondolat részemről.

Valahogy én sosem találkozom terhes nővel. Ha jönne egy, és nem vagyok telepakolva, átadom a helyem. Ha tele vagyok pakolva, akkor adja át más. Idősek: érdekes kérdés. Ha százan vannak, inkább le sem ülök. A héven nem szoktam figyelni, reggeli csúcsban meg nem gázolok át száz emberen, hogy ő még száz másikon átgázolva le tudjon ülni. Ha mellettem áll valami buszon vagy ilyesmi, akkor megkérdezem, hogy leül-e. Van, aki elfogadja, van, aki nem. Egyéb állatfajok: volt, hogy a trolin gyakorlatilag a kisgyerekes nő csomagjainak adtam át a helyem (mondjuk nem ez volt a szándékom, de jobb volt, mint a semmi). Mikor épp álltam föl, a troli befékezett, anyuka meg a halom táskával elrepült. Szóval inkább a cuccok üljenek. Szoktam én rendes is lenni, na. Viszont. Amikor én hatszáz cuccal megrakva utazom, és nincs ülőhely, akkor sem adja át senki a helyét, aki kényelmesen tudna kapaszkodni, és nem szakad le pl a válla. És nem, a dzsuvába lehetőleg nem teszem le a táskámat, meg amúgy is, ha a vállamon van, jobban tudom tartani, míg ha csak a fülét fogom, könnyebb kirántani a kezemből, és a gyökér tolvaj nem biztos, hogy tudja, ha gipsz fogsorokkal van épp telerakva.

A fiatalokat is mindenki szidja, aki rászorul, hogy nem adják át a helyet. Nem a fiatalokat kell szidni. Mindenkit, aki nem teszi meg, és megtehetné. Illetve inkább senkit. A tömegközlekedést meg kell oldani, és is volt, hogy hulla fáradtan nehéz cuccokkal majd összeestem, de nem volt ülőhely a metrón, muszáj voltam állni. Erre mindig számítani kell, nem arra, hogy majd valaki megsajnál és úgyis le fogok ülni. Kivételes esetek mindig vannak, de a pesti élet igen kemény ilyen szempontból. Amúgy meg én az esetek nagy részében látom, hogy felállnak és átadják a helyet, meg pl idősebb ismerős mesélte, hogy két fiatal segített neki a mozgólépcsőn a nehéz szatyraival a bevásárlás után (úgy, hogy nem is kérte, ők ajánlották fel). Viszont a fiataloknak akkor sem adnak helyet, ha pl hatszáz cuccal jobb lenne, ha ülnének, sőt, sokan két helyet foglalnak, és a csomagjaikat is vidáman utaztatják maguk mellett az ülésen (tipikus metróbetegség).

Ezen kívül az agresszív, nyomulós, útban állós idősek, azok mindenhol ott vannak. Múltkor Combino, épp elkezdenének leszállni a leszállók, a nő már nyomult az üres ülésre, leszarva mindenkit, és átgázolva a fél utazóközönségen. Két megállót ment. Ilyen esetekben sokszor több energia és szenvedés egy idősnek leülni és felállni, mint megkapaszkodni arra a kis időre. Meg mondom, ha heringparti van, nem kell átgázolni mindenkin. A tömeg úgyis megtartja, a fiatalabbak pedig könnyebben kijutnak az ülőhelyektől az ajtóig, amikor leszállnak, nem nyűglődnek annyit, tehát az idősnek is jobb, ha megáll az egyik kapaszkodónál, ahonnan könnyebben eléri az ajtót (kivéve, ha ajtó melletti ülésre tud ülni).

Az állóhelyek az a másik téma. Gyorshetes, Ferenciek tere és Blaha közt. Épp félreálltam, hogy a leszállók leszálljanak, kényelmetlen, hátrafelé kapaszkodós pózban, mire visszaálltam volna eredeti helyemre, egy ázottkutya-szagú csávóka beállt oda (majdnem az ajtó előtt). Persze a többi kapaszkodó foglalt volt, következőnél leszálltam úgyis, de a könyöke végig az orrom fenyegette (meg a szaga is), és ő nem szállt le, ellenben tök jól a nyakamra állt, se normálisan megállni, se normálisan kapaszkodni nem tudtam. Persze az a baj, hogy joga van odaállni, ahova akar. Ja. Esze viszont nincs.

Igazából minden csak figyelem kérdése. A helyátadás is, és az is, hogy ne könyököljük hasba/orrba/bármibe az utastársainkat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.