Éééééés igen, hosszú idő kihagyás után újra itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok! Történ sok dolog az utóbbi időben, amiknek egyenes következménye lett az, hogy a hétköznapjaim felszabadultak, így állást keresek, részmunkaidőben (ez nálam a heti 20 órát takarja), és nem, nem a mekdonáldszban.

Sajnos olyan időket élünk, hogy állást találni egy magamfajta mezei álláskereső kicsilánynak nem olyan egyszerű. Persze, lehet azt mondani, hogy minek mentem bölcsésznek, az úgyse ér semmit, de igazság szerint kellett ez a pár év, hogy rájöjjek, mit csinálnék másként, mint ahogy csináltam. Mindazonáltal teljes katasztrófa talán nem vagyok, beszélek angolul, franciául, finnül, keveset még németül is, ez ráadásul fejlesztés alatt van, van jogsim, ECDL vizsgáim, csináltam már (kis segítséggel) könyvelést, tudok tíz ujjal vakon gépelni, meg "pontos, precíz" ésatöbbi is vagyok, dehát ez kevés. Bár kivagyok az emberektől, de olyan tündérien kedves és türelmes tudok velük lenni, hogy az na. Nade a munkáltatónak valami más kell, ki kell tűnnöd a tömegből, vagy épp pont, hogy legyél brutálisan leegyszerűsített és sztenderd, csak épp találd ki, melyik. A sok egyenhirdetés sablonos paraméterekkel, gyakran még csak meg sem jelölt munkáltatóval, céggel, mind-mind ugyanazt követeli meg tőled: kiváló problémamegoldó készség (anyám, mennyi balhés munkahely van ebben az országban, hogy mindenhol kiválóan kell problémákat megoldani), X év tapasztalat (honnan, ha tapasztalat hiányában sehova nem vesznek föl?), legyél max 25 éves (de legyen 30 év tapasztalatod), vagy épp legyél minimum 25 éves (bár lehet, 22-vel is értelmesebb vagyok, mint bármelyik jelentkezőtök), legyél határozott, mosolygós, csinos, kedves (akkor én miért találkozom az esetek 90°%-ában unott, a vevőt/ügyfelet leszaró, minimális tiszteletet sem mutató és béna* egyedekkel?), ésatöbbi.

De az a legnagyobb baj, hogy az ilyen hirdetéseket is lasszóval kell vadászni a sok kamu vacak között. Az ilyenek, hogy "irodabővítés céljából, kötetlen munkaidőben, bérezés akár x ezer forint havonta, egyetemisták, nyugdíjasok jelentkezését is várjuk, etc" már eleve elárulják, hogy itt bizony jutalékos szopornyica van, amikoris rá kell sóznod az emberekre egy halom vackot, amit ők nem akarnak megvenni, és te nem akarod nekik eladni. Ennek mi értelme van, ahelyett, hogy valami normális céget alapítanának...? Meg persze az ingatlaniroda is ott van, aki tízszer feladja a hirdetését egymás után, agresszívan a képedbe tolva, hogy ha nem mész hozzájuk dolgozni, akkor egy otthon ülő, lusta tohonya disznó vagy (akkor már inkább vagyok lusta tohonya disznó - bár nem, mert nemsokára végre megveszem a szobabiciklimet :)). 

A legnagyobb kedvenceim mégis a masszázs, hosztesz, titkárnő/asszisztens és társai állások. "Önéletrajz egészalakos képpel (ezt titkárnői álláshoz; kicsit sem átlátszó), fiatal, csinos, vékony (mért, kövéren nem lehet telefonálni, nyomtatni és kávét főzni?), x százezer forint havi bér (hát fiatal lányok ezt csak egy módon tudják nálunk megkeresni), független (nem mindegy az neked), stb." Ez mind-mind azt takarja, hogy vagy jönnek ügyfelek, és őket, vagy a főnököt kell kiszolgálni, de nem kávéval. 

Szóval ilyen fantörpikus a helyzet, ezeken kívül meg elmehetsz gyorsétterembe hambit sütni, mert sima étterembe vagy inkább kávézóba csak x év tapasztalattal és/vagy szakirányú végzettséggel vesznek föl (x mindig >0). Ezt persze soha többet. De komolyan.

*Erre van egy sztorim. Nem ide kapcsolódik ugyan, de kit érdekel? Naszóval, vettem egy új epilátort, mert a régi haldoklik. Pénztár után megyek a vevőszolgálatra garanciáztatni, ami annyiból állt, hogy ki kellett szedni a doboz aljáról a papiruszt, lepecsételni, aláírni, és vissza mindent. A csajon látszott, hogy még kezdő, egy csóka mondta neki, hogy mit csináljon, de nem ez volt a gáz, hanem hogy a hölgyikének öt percbe tellett kiszedni a dobozból a tartalmát, mert a feneszépen megcsinált hatalmas műkörmei miatt csak szerencsétlenkedni tudott. Kicsit később én is lefutottam ugyanezt a kört, előszedtem a cuccokat, megnézem, biztos minden megvan-e, majd visszaraktam, de nem volt több kettő percnél. Elismerem, nem vagyok olyan "szép cicababa", mint az a csaj volt, de nem is szerencsétlenkedtem annyit...

A BKV Figyelőn megy megint a vita, hogy átadni a helyet, vagy sem. Ehhez csak néhány gondolat részemről.

Valahogy én sosem találkozom terhes nővel. Ha jönne egy, és nem vagyok telepakolva, átadom a helyem. Ha tele vagyok pakolva, akkor adja át más. Idősek: érdekes kérdés. Ha százan vannak, inkább le sem ülök. A héven nem szoktam figyelni, reggeli csúcsban meg nem gázolok át száz emberen, hogy ő még száz másikon átgázolva le tudjon ülni. Ha mellettem áll valami buszon vagy ilyesmi, akkor megkérdezem, hogy leül-e. Van, aki elfogadja, van, aki nem. Egyéb állatfajok: volt, hogy a trolin gyakorlatilag a kisgyerekes nő csomagjainak adtam át a helyem (mondjuk nem ez volt a szándékom, de jobb volt, mint a semmi). Mikor épp álltam föl, a troli befékezett, anyuka meg a halom táskával elrepült. Szóval inkább a cuccok üljenek. Szoktam én rendes is lenni, na. Viszont. Amikor én hatszáz cuccal megrakva utazom, és nincs ülőhely, akkor sem adja át senki a helyét, aki kényelmesen tudna kapaszkodni, és nem szakad le pl a válla. És nem, a dzsuvába lehetőleg nem teszem le a táskámat, meg amúgy is, ha a vállamon van, jobban tudom tartani, míg ha csak a fülét fogom, könnyebb kirántani a kezemből, és a gyökér tolvaj nem biztos, hogy tudja, ha gipsz fogsorokkal van épp telerakva.

A fiatalokat is mindenki szidja, aki rászorul, hogy nem adják át a helyet. Nem a fiatalokat kell szidni. Mindenkit, aki nem teszi meg, és megtehetné. Illetve inkább senkit. A tömegközlekedést meg kell oldani, és is volt, hogy hulla fáradtan nehéz cuccokkal majd összeestem, de nem volt ülőhely a metrón, muszáj voltam állni. Erre mindig számítani kell, nem arra, hogy majd valaki megsajnál és úgyis le fogok ülni. Kivételes esetek mindig vannak, de a pesti élet igen kemény ilyen szempontból. Amúgy meg én az esetek nagy részében látom, hogy felállnak és átadják a helyet, meg pl idősebb ismerős mesélte, hogy két fiatal segített neki a mozgólépcsőn a nehéz szatyraival a bevásárlás után (úgy, hogy nem is kérte, ők ajánlották fel). Viszont a fiataloknak akkor sem adnak helyet, ha pl hatszáz cuccal jobb lenne, ha ülnének, sőt, sokan két helyet foglalnak, és a csomagjaikat is vidáman utaztatják maguk mellett az ülésen (tipikus metróbetegség).

Ezen kívül az agresszív, nyomulós, útban állós idősek, azok mindenhol ott vannak. Múltkor Combino, épp elkezdenének leszállni a leszállók, a nő már nyomult az üres ülésre, leszarva mindenkit, és átgázolva a fél utazóközönségen. Két megállót ment. Ilyen esetekben sokszor több energia és szenvedés egy idősnek leülni és felállni, mint megkapaszkodni arra a kis időre. Meg mondom, ha heringparti van, nem kell átgázolni mindenkin. A tömeg úgyis megtartja, a fiatalabbak pedig könnyebben kijutnak az ülőhelyektől az ajtóig, amikor leszállnak, nem nyűglődnek annyit, tehát az idősnek is jobb, ha megáll az egyik kapaszkodónál, ahonnan könnyebben eléri az ajtót (kivéve, ha ajtó melletti ülésre tud ülni).

Az állóhelyek az a másik téma. Gyorshetes, Ferenciek tere és Blaha közt. Épp félreálltam, hogy a leszállók leszálljanak, kényelmetlen, hátrafelé kapaszkodós pózban, mire visszaálltam volna eredeti helyemre, egy ázottkutya-szagú csávóka beállt oda (majdnem az ajtó előtt). Persze a többi kapaszkodó foglalt volt, következőnél leszálltam úgyis, de a könyöke végig az orrom fenyegette (meg a szaga is), és ő nem szállt le, ellenben tök jól a nyakamra állt, se normálisan megállni, se normálisan kapaszkodni nem tudtam. Persze az a baj, hogy joga van odaállni, ahova akar. Ja. Esze viszont nincs.

Igazából minden csak figyelem kérdése. A helyátadás is, és az is, hogy ne könyököljük hasba/orrba/bármibe az utastársainkat.

Kicsit kiakadtam, amikor tegnap a doki arra utasított, hogy pár napig maradjak otthon. Ugye a suliból utálok kimaradni, mert mégiscsak az én jegyzeteim a legjobbak, meg Valentin-nap is van, gondoltam, ünneplünk, meg holnap diákmeló is lett volna, szombaton temetés, hétvégén valami összeröffenés, vasárnap egy kínos találkozás, de mindent offolnom kell. Nagyrészt már sikerült. Most rájöttem, nem is akkora baj. Úgyis elég nagy emberundorom volt már az utóbbi időben. Roppant hálás vagyok azoknak a gyökereknek, akik -20°C-ban nyitják ki a hév ablakát (innen ez a fantörpikus arcüreggyulladás, amivel most az ágyat nyomom), meg akik mindig felhúzzák az agyam a totyogásukkal, szerencsétlenkedésükkel vagy a puszta létezésükkel. Ja, meg van egy-két osztálytársam is, akik igen komolyan ki tudnak akasztani öt perc alatt.

Ideje ennek a kis kényszerpihenőnek. Ennyire azért sosem voltam mizantróp. Az embereket úgysem tudom megváltoztatni, nekem kell türelmesebbnek lenni. Meg persze megértőnek, meg ne legyek depi, meg mittomén. Persze, az mindig nagyon könnyű. Á, inkább kényszerpihenek.

Off: könyvajánló

J.R.R. Tolkien: A szilmarilok - olvassa mindenki bőszen. Ha Peter Jackson ebből is filmet csinál, emelem nem létező kalapom.

Volt szerencsém nemrég egy hetet Stuttgartban tölteni. Mit ne mondjak, kicsit jobb, mint itthon. Igaz, szigorúbbak sokmindenben, úgy mint közlekedés, munka, internetes tartalmak, stb., de talán ezért is jutottak valahova.

Tíz eurós órabérért azt hiszem, szívesebben dolgoznék a Mekiben, és sok dolog lényegesen olcsóbb kint. Tudsz venni kocsit, házat, tabletet, számítógépet, nagy tévét, jó bútorokat és konyhagépeket, és ez még nem is luxus. Csak színvonal. Be tudod fizetni a számlákat, és jól tudod lakatni a családod. Elmehetsz külföldre nyaralni, de cserébe az év többi időszakában szorgalmasan és alaposan kell végezned a munkád. Hát erről van szó. 

Nno, a mai nap után érett meg ez a blogbejegyzés - így két fogtechnika szakismeret oldal között -, úgyhogy hajrá.

A mai nap két érdekes eset történt velem. Előrebocsátom, BKV-val járok, jobb híján. Fővám térnél állok a villamosnál, szállnak le az emberek, de mind a kapaszkodó egyik oldalán. Én persze a szabad oldalon voltam, de gondoltam, bármikor eszükbe juthat, hogy ha két sávon jönnek le, akkor gyorsabb lesz az utascsere, hát vártam. Erre egy nő nagy sietősen bevág elém, és azzal a lendülettel kiverte a kezemből a sütit, amit tartottam, be egyenest a villamos alá. Semmi bocsi, vagy visszanézés, észre se vette szerintem, én meg persze inkább a sütit halásztam ki (elég jól be volt csomagolva, úgyhogy nem lett baja), aztán persze puffogtam egy sort, de gőzöm se volt, ki ez az okos. El lehet képzelni, mekkora élmény a villamos kerekeinél halászni a sütit... Főleg úgy, hogy ha nem veszem észre, hogy jelez, keresztül is mehetett volna a karomon. De nem akartam otthagyni, bár inkább a nőt kellett volna bemászatni érte...

Másik eset: este jövök haza a héven, végállomáson ültem fel, elég szellős volt a kocsi (értsd: nem volt tömve, volt ülőhely bőven). Jön a banyatankos nő, a négyes ülésen leül mellém. Na erre egyetlen egy magyarázatot tudok felhozni: nem bír háttal ülni. Ha ez van, megértem, hogy mellém ül, és nem átlósan elém, hogy szemben és oldalt is kényelmes legyen, de amúgy nincs sok értelme. Végülis tök jó egymást bökdösni könyökkel... Mindegy, elnéztem neki, mondom magamban, biztos rosszul van háttal, szegény, jóvan. A banyatankot meg lerakta maga elé/mellé, úgy, hogy pont lezárta az ülések közti részt. Se ki, se be. Mikor közeledtünk a célomhoz, elkezdtem készülődni, felálltam, sapka fel, táska vállra, gondoltam, észreveszi, hogy nem hobbiból csinálom, hanem le szeretnék szállni, és arrébb viszi a banyatankot. Nem. Olvasta tovább a rendkívül színvonalas szennylapját. Gondoltam, jóvan, biztos érdekes, úgyhogy szóltam neki: "Elnézést!" Reakció nulla. "Bocsánat!" Még annyi se. Erre egy laza tornászmutatvánnyal átléptem (combmagasság!) a banyatankon, gondoltam, mostmár csak észreveszi, hogy útban van, és legalább elnézést kér, hogy jaj, bocsánat, nem vette észre, hogy nem férek ki tőle. A fenét! Ült tovább, és olvasta azt a vacakot. Fel se nézett. Vagy valami nagyon be volt kattanva a banyánál (már nem néni...), vagy ennyire tapló volt. Bazmeg, az már csak feltűnik neki, hogy valaki épp a cuccán lép át, aki addig mellesleg ott ült mellette. Szóval valszleg tapló volt. Mivel semmit nem reagált, ezért normál hangerővel eleresztettem egy "Akkor ne mozdulj meg..."-et (hangsúly olyan lebaszós; neeeem, ne is csinálj semmit, minek is arrébb rakni a szarodat, hogy a másik tudjon tőle mozdulni, téényleg). Az elején kedvesen, udvariasan kezdtem. De mivel nem jött rá hasonló reakció, sőt, semmilyen se, nem érzem, hogy kötelességem lett volna végig jófejnek maradni. Én meg nem rakom arrébb az ő cuccát, mert máséhoz nem nyúlunk. Ha azt mondja, hogy bocsánat, nehéz, nem tudja arrébb tenni, én felajánlom, hogy megoldom magam is, de akkor már az ő tudtával és engedélyével történik a dolog. De basszus, ha olyan nehéz, minek cipeli? Amúgy is kereke van, tehát megint csak arra tudok gondolni, hogy a banya bunkó volt.

Ezek most hülye estek, amik elég konkrétak, de vannak általános rákfenék is. Sokan probLámáznak, hogy a busz/villanyos/akármi nem várja meg a szaladó embereket. De aki meg fent van a járművön, az sietne. Az emberek meg rohannak át piroson, zebrán, kiskutyán, kismacskán, és kb a semmiért. Reggel nekem is két perc volt, mire az a nyomorult lámba átengedett az Ajtósin (a Zichy Géza utcánál - gombos lámpa, vagyis ha jelzel, akkor vált, majd egyszer), mégsem álltam neki átszambázni a kocsik, buszok és egyéb tereptárgyak között, pedig siettem, mert majdnem nyolc óra volt, amikor is kezdődött a tanítás. De érdekes mód nem maradtam le semmiről, a tanár még nálam is később ért be, és többen késtek is, még ehhez képest is. Na? Belehaltam? Nem. Mert nem tilosban, 60-nal futkorászó kocsik közé vetettem be magam, hanem kivártam a soromat.

Amúgy a másik meg az, amikor a troli elengedi a zebránál az embereket, mert végülis zebrán a gyalogosnak van elsőbbsége, azok meg olyan kényelmesen totyognak át, mintha épp teadélutánon lennének. Ha én érvényesíthetem az elsőbbségi jogomat, attól még nem élek vissza vele, és szedem a lábam, hogy ne tartsam föl azt, aki megadta ezt nekem. A trolis itt is dönthetne úgy, hogy ő utasokat szállít, akik sietnek, meg tartani kell a menetrendet, meg a gyalogos úgyis kisebb és mobilisabb, mint a böhöm troli, és ezért még átsuhan a trolival a zebrán, mielőtt a gyalogbékák lelépnének az úttestre. De nem, ő a nagyobb, ő indul nehezebben, de mégis meghagyja nekik ezt a jogot. És erre ezek meg átcsoszognak, ahelyett, hogy kicsit tempósabban lépkednének. Nem kell futni, csak legalább látszódjon már, hogy oké, ha elengedsz, akkor sietek, hogy te is tudj menni az utasaiddal. Amúgy a villamosnál is úgy másznak föl a lépcsőn, mint a lajhárok, és persze, lehet, hogy nem bírják, de hermetikusan elzárják az utat, hogy aki siet, az se tudjon elmenni mellettük. Meg persze beállnak az ajtóba, pihentetik a csomagjukat az üres ülésen (tömött járműnél), és amikor a legnagyobb csomaggal vagy, akkor másznak a nyakadba. Ja, meg leütnek az ő cuccaikkal. Elállják az utat. A mozgólépcső tetején szerencsétlenkednek. És ha már kajálnak, jól össze is morzsázzák a járművet, ha meg dobozos üdítőt/sört ittak, ott is hagyják az ülésen (dobtam már ki ülésen "felejtett" dobozt, meg Combino padlóján szambázó üveget).

Szóval emberek: több figyelem, több kultúra, több tisztelet - annak, aki megérdemli. És legyetek hálásak, ha valaki rendes veletek.

Esik az eső, tipikus őszi idő van, remek forró csoki tájm :)

Én így csináltam: volt még valami maradék narancsos-mandulás étcsoki, ami kiolvadhatott már egy párszor, úgyhogy megadtam neki a kegyelemdöfést. Tejben felolvaszottam, adtam hozzá cukrot meg kókusztejet meg tiramisulikőrt, fahéjat meg csak azért nem, mert nem találtam. :) Szerintem egész jó lett, még így is nagyon sűrű, hogy tele van tejjel, de a narancs nem kéne bele (ez volt... nekem minden csokit elront az ilyen narancs meg citrom meg paprika meg mittomén milyen fiszemfaszom ízesítések).

Azért el fog fogyni :)

Hiába van már szeptember, még mindig le lehet égni :P

Vajon milyen lehet fogtechnikusnak lenni? Hamarosan kiderül. :)

A nyár egyik (szerintem) leghűvösebb hétvégéjén menni a Balatonra nyaralni... epic.

Nem voltam túl aktív mostanában, de sokat dolgozom, és ha épp nem mászkálok valahol, akkor leginkább csak alszom. Fárasztó a munka, de kell. Kell, mert abból lesz a pénz. Csak sajnos ez diákmunka, amit nem csinálhatok örökké.

Most felvettek ugyan mesterképzésre, de nem tudom, akarok-e élni vele. Az a baj, hogy ha még a hallgatói szerződés nem lenne, akkor is lekötne két évre. Tudnám mellette folytatni a munkát, de akkor nem marad erőm és időm arra, hogy szakmát is tanuljak mellé. Plusz tanulás mellett nem lehet annyit dolgozni, hogy elég pénz legyen mondjuk egy OKJ tanfolyamra. A sima angol mesterdiploma meg hát... Munkaerőpiaci szempontból nem egy pótolhatatlan érték. Viszont ha nem megyek egyetemre, ugrott a diákigazolvány, a diákmunka és a tb. Ha nem találok állandó munkát, az gáz. Az igencsak gáz. Munkalehetőség van, de a "szakirányú végzettség" és az "x év tapasztalat" (x>=2) állandó, visszatérő elem szinte mindben. Próbálkozom, de sajnos nem egyszerű. Szakma kell hozzá, de hogy azt tudjak tanulni, ahhoz meg munka, hogy legyen rá pénzem. Hát ez ördögi kör. Nem, kölcsönben, hitelben nem gondolkozom. Rövid távon az a könnyebb megoldás, de szvsz hosszú távon nem kifizetődő.

Külföldre is lehet menni, de nehéz elindulni pl szállás szempontjából. Ahhoz is kell kezdőtőke, és hát még így, hogy szinte egész hónapban csak dolgozom, így se lesz talán még minimálbér se a fizetés. Diákmunkához képest persze nagyon jó így is, de egy ismerős mondta, hogy ő kb tíz éve is 500 ft-os órabérért dolgozott diákmunkásként, és azóta azért többszörösére nőttek az árak. 

Kezdem megérteni a hozzám hasonló korú fiatalokat, nem csak itt, egész Európában. Ahhoz képest, hogy csökken a népesség, még így sincs sok lehetőség a fiataloknak. Persze van mindig, aki megtalálja a számítását, de többen vannak, akik nem. Azért tőlünk északra és nyugatra valamivel (még) jobb a helyzet. Van, aki már kiment, de többektől hallom, Svédország, Olaszország, Anglia, csak így kapásból ezek a célországok. Ja, meg Németország, Spanyolország és Finnország (na oda én is mennék - Haluan mennä Suomeen :)). Tyű, de sok. És nem egyesével indulnak neki... És nem is azért, mert annyira utálják a hazájukat, nem egy közülük olyan, akinek ez az ország tényleg fontos. Azt mondjuk nem vagyok képes megragadni, hogy amikor azt mondják, az embereket lehet utálni, de az országot ne, akkor mégis mire gondolnak? Házak, föld, hegyek, folyók, azok mindenhol vannak (na jó, nem feltétlen mind egyszerre). Történelem? Régen elmúlt. Ami itt dicsőség, az már majd' mind több, mint száz éves, és perpill annyira jelentéktelenek vagyunk, hogy ezzel már nem érdemes példálózni. Nyelv? Nézegetem az álláshirdetéseket. Tízből minimum nyolc esetben nem tudják helyesen leírni azt a szót, hogy áru. Olvasok kommenteket. Tízből kilenc esetben az igekötőt nem írják egybe az igével, pedig nem választódik szét ("megcsinálni" helyett van "meg csinálni", nem ékelődik közbe semmi). Kultúra? A gagyi kínai matyóhímzés a turistáknak, meg a lehetetlen árak is mellé? Az emberek meg olyanok, amilyenek. Vannak kedvesek. Vannak okosak, ügyesek. Rendesek. De olyan sok az igénytelen, bunkó, nemtörődöm, még több, aki keserű és mindenbe belefáradt. Az ország egy mocsár, lassan fojtja meg az embert, nem mozdul semerre, csak szép lassan elsüllyed benne minden.

Furcsa, hogy a diplomaosztómon gondoltam bele először igazán, hogy mit is jelent ma nekünk a Himnusz. Most énekeltem igazán életemben először, mert most őszintén át tudtam érezni a sorait. Általában csak képmutatásnak érzem, ezért inkább csendben végigállom, de most sajnos végképp szomorú valósággá vált.

"Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!"

Szerencsére már teremnek a kertben a kedvenc zöldségeim, amiket amúgy elég nehezen eszek meg csak úgy. Ellenben kicsit ízesítve már sokkal jobb a helyzet, ma már a második tányér zöldségsalátát ettem meg, és nem tudom, ez a végeredmény lesz-e. :)

Annyi a lényeg, hogy felvágok nyolcba egy paradicsomot, karikákra egy kisebb paprikát, szedek hozzá egy uborkát (ez az a szúrós fajta, csak frissen jó, mert utálom, ha megkeseredik - viszont le kell hámozni a héját, kivéve, ha a csalánt is csak úgy natúr nasizod), felszeletelem, aztán raktam még bele lilahagymát is. Ez így számomra ehetetlen, de csipet só, csipet oregánó és egy kis olívaolaj csodát művel vele. :)

Gondolom, nagyon sokféle zöldséggel lehet még ilyet játszani, de mondom, ez mind kerti, és nagggyon finom. :)

Nos, nem fényezni akarom magam, de megvagyok a záróvizsgámmal, és most van egy diplomám. :)

(Arról, hogy mennyit ér, mire megyek vele, és milyen munkát találhatok vele, most ne essék szó.)

Ha Mekiben (illetve hasonló gyorsétteremben) kajálsz, néhány egyszerű dologgal megkönnyítheted a vendégtérben dolgozó(k) életét:

• ne öntsd ki az üdítődet, de ha mégis sikerül, szólj a kasszánál vagy a lobbysnak, ne ülj egy órán át a tócsa közepén, és ha már szóltál, lehetőleg költözz egy asztallal arrébb, hogy normálisan fel lehessen törölni
• a sült krumplival ne a hangyákat etesd, szóval inkább az asztal fölött egyél, hogy ne a földön kössön ki
• a csomagolóanyagokat nem kell atomjaikra bontanod, és nem is kell egy egy köbcentis kockába besűríteni az összeset - ha gombócba gyűröd a papírokat egyenként, az bőven elég, még meg is köszönöm, mert így nem fújja le az első szembejövő szellő a tálcáról, de ha mindent belegyömöszölsz mondjuk egy papírpohárba, nehéz lesz kiválogatni, ugyanez él akkor is, ha mindent apró darabokra szedsz szét
• tedd meg, hogy ha végeztél, megkeresed a tárolót, elvonszolod oda a lusta kis fenekedet, és odarakod a tálcád - külön élvezet, amikor hatszázan beültök, és hétszáz tálcát hagytok az asztalon, egy halom sült krumplival és néhány kiborított üdítővel a padlón (true story)
• tálcát azért kapsz, hogy azt csöpögtesd le, ne az asztalt, viszont nem azért kapod, hogy a rágódat gondosan ráragaszd a szélére - inkább a papírra, mert azt kidobjuk, a tálcáról viszont nem szívesen vakargatom, ami a szádból jött ki
• a mosdó kódja a blokk alján van, oda is van írva elé - ha fizetsz, akkor használhatod, legyen annyi gerinced, hogy ne a szelektálónál lévő tálcákról szedj le egyet, és legyen annyi eszed, hogy nem dobod ki, mielőtt kilépnél az étteremből; ezt nem a te bosszantásodra találták ki, de a magyar egy ingyenélő nép, így is elég gusztustalanság marad a wc-ben, hát még ha valaki(k) fürdőszobának/mosodának használják, amihez a vizet/szappant/wc-papírt/takarítást/stb. persze az étterem fizeti
• ha wc-re mész, otthon sem hagyod ott lehúzatlanul/sz.rosan/körbepisilve/nők esetében véresen/egyéb nyalánkságok, tekintve, hogy a feltételek közel azonosak, itt se tedd
• a wc-papírt nem a földre kell szórni, és a hajadat se feltétlen a mosdó felett kell igazgatni, gusztusosan otthagyva néhány hajszálat - a földről legalább össze lehet söpörni, szóval légyszi, fél lépéssel hátrébb
• ha nagy dolgot végzel, használd a wc-kefét, és könyörgöm, ne kend a falra... (true story)
• ne tévedj be a szelektálósziget részlegbe, mert az nem a te helyed, ne ott akarj kezet mosni, ne használd értékmegőrzőnek, ne tőlem kérdezd a wc-kódot, és azt sem, melyik az a kód, csak olvasd már végig azt a nyomorult blokkot, még oda is van írva az aljára
• bár ugyanúgy leszelektálom, de a McDonald's-ban KFC-s kaját enni szerintem pofátlanság, hát még a szemetét otthagyni magad után
• ha látod, hogy fel van mosva, attól még odamehetsz a kasszához, de lehetőleg egy vonalban, hogy ne az egészet járd össze...
• a bárszékek és puffok nem arra valók, hogy a lábaidat pihentesd rajtuk
• ha valahol kosz van, lehetőleg máshova ülj, mert ha a közepén trónolsz, nem tudom feltakarítani

Biztos eszembe jutna még pár dolog, de ennyi így elég. A legtöbb elég alapvető, és az a szomorú, hogy még így is nehezére esik a kedves vendégek legtöbbjének. Persze a dolgozónak az a dolga, hogy eltakarítsa, de azért jól tud esni, ha nem nehezítik meg a munkánkat. Egyébként azt sem értem, hogy ha már megvesz valami kaját, akkor mért hagyja ott? Ha nem ízlik, akkor nem eszi meg, az oké, de általában nem egy harapásos teljes szendvicseket dobunk ki, hanem mondjuk a talpa ott marad, vagy pár falat, vagy egy teljes adag sült krumpli. Van, hogy alig hiányos nagy üdítőket borítunk ki, vagy a cukrot/sót/borsot/citromlét hagyja ott bontatlanul, más meg a fele shake-et vagy fagyit. Ha pl a cukor nem kell neki a kávéba, akkor miért nem mondja, hogy inkább ne adják ki neki? Nekünk azt ki kell dobni, ami a tálcán marad. Hát sokszor vérzik a szívem...

A fentiek nem kötelezők, de egy kis kultúrát, ha lehet... Köszönöm!

Hörcsöglecsó (ld. még: müzli :))

Hörcsögcsapás (szűk ösvény)

Csiga-offenzíva (II. vh.-ban)

Nikkelbolha (de miért nikkel?)

Spermagiliszta (pejoratív)

Vízibolha (még egy állat)

Gyógyegér (hihi)

Muslincaglória (Bödőcs Tibor után szabadon)

 Mivel ma vettem egy oly régóta áhított kapcsos tortaformát, ezért rögtön ki is kellett próbálni. Az enyém egy 26 cm átmérőjű darab, erre próbáltuk szabni anyukámmal az adagot.

Ami kell hozzá:

Piskóta

• 4 db tojás
• 1 ek víz
• 5 csapott ek cukor
• 5 ek liszt
• 1 cs vanilincukor
• nem egész 1 cs sütőpor

Tetejére

• 1 cs vaníliás pudingpor
• a pudinghoz tej, cukor (általában)
• 7-8 szem eper

Kezdjük a piskótával. A tojást, a vizet és a cukrot jó habosra kell keverni (nekünk ez azért volt necc, mert most halt meg a robotgép, a botmixer erre nem jó, a turmix szintén nem habosítja fel, de van egy tekerős kézi habverőnk, abban anyukám nagyon szépen megcsinálta végül :)). Közben a vanilincukrot is beleszórjuk, majd ha már az egész szép habos és sűrű, akkor beleszórjuk a sütőporral elkevert lisztet úgy, hogy ne csomósodjon. Ezután beletöltjük a sütőpapírral kibélelt tortaformába (egy alapkör és egy csík papír az oldalára, nem kell belegyűrögetni a formába). Előmelegített sütőbe tesszük, és hát asszem olyan 180 fok körül sütjük kb fél órát. A mi sütőnkön fokozatok vannak, itt van kis átváltás, szóval olyan 2-3 fokozat. Figyeljünk, hogy ne égjen oda, és az első tíz percben ne nyissunk rá, mert összeesik. Ha kész, hagyjuk hűlni, vegyük ki a formából meg a sütőpapírból, és ha úgy kényelmesebb, akkor visszarakhatjuk utána a formába, hogy abban készítsük el a végeredményt.

Miközben sül a piskóta, készítsük el a pudingot a leírásnak megfelelően. Mondjuk én úgy szoktam, hogy hideg tejben elkeverem a port meg a cukrot, aztán hozzáöntöm a többi tejet, és egészben felforralom. Ha kész, ezt is hagyjuk hűlni, közben időnként kevergessük, hogy a teteje ne bőrösödjön be, bár úgyis fog, de amíg meleg, még feloldódik, és nem lesz gumós. Amíg hűl, fel is lehet szeletelni az epreket, én tojásszeletelővel csináltam, ha nem túl plötty meg nem túl kemény az eper, akkor szépen kivitelezhető, csak vigyázni kell, mert a "húrok" könnyen félrecsúsznak az eperben.

Ha minden kihűlt, akkor már csak rá kell önteni a pudingot a piskótalap tetejére (nekem maradt kicsi a lábosban), elrendezni szépen az epreket a tetején, és voilá! kész a remekmű. :)

 A BKV-figyelő (főleg) Facebook-oldalán elég sokat vitatott kérdés, hogy mi a nyavalyáért nem képes megtanulni az emberek egy része, hogy a mozgólépcsőn aki áll, az jobb oldalon kéne tegye, aki halad, az pedig így el tud menni a bal oldalon. Kicsit elkeserít a helyzet...

Sokan hozzák fel érvnek, hogy balesetveszélyes. Hát, ha cikkcakkozni kell, vagy nem áll félre az, aki amúgy megtehetné, és elsodorják, akkor biztosan az. Ha sima utad van fel/le, már egy fokkal feljebb lépett a művelet a biztonsági skálán. Ennek az oldalnak amúgy igaza van abban, hogy aki a mozgólépcsőn még pluszban halad, annak kutya kötelessége figyelemmel lenni az álló és előtte/mögötte haladó utasok biztonságára.

Mások azzal érvelnek, hogy azon a pár másodpercen nem múlik semmi. Egyrészt: általában percekben mérhető az időnyereség (vagy épp veszteség). Ha mondjuk az én órámnak vége van délben, és a 12.18-as - abban az időszakban Szentendrére pont félóránként járó - hévet el akarom érni, akkor Astorián és Batyin is sétálok végig a mozgólépcsőn. Mert mondjuk aznap még vissza kell jönnöm a városba. Mert általában egy óra az út oda, egy vissza. Ha mindkettőnél veszítek fél órát, az plusz egy óra a napomban a semmivel. (Gyengébbek kedvéért: fél órával később érek haza, nem tudok eljönni a Szentendre felől korábban induló hévvel, csak a fél órával későbbivel.) És ha ezt még mondjuk az esti tízpercenként járó metróval is eljátsszuk, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Ha csak a lokális példánál maradunk is, Pomázról és Szentendréről is indulnak messzebbre buszok, amik bizony nem ötpercenként közlekednek, mint azt a sok belvárosi szereti hinni. Az órát meg nem fejezik be öt perccel korábban csak azért, hogy te elérj minden csatlakozást. Ezutóbbi amúgy sem biztos, mert a BKV-nál sosem lehet pöccre pontosan tervezni. Majd akkor lehet rinyálni, hogy minek sietek, ha az egész napomat percre pontosan meg tudom BKV-val tervezni, mert minden pontosan jön, nem robban le, nem marad ki, nem lassítják, stb. Mondjuk a félóránként járó hévhez akkor is sietnem kell majd.

Aztán vannak azok az érvek, hogy a mozgólépcső nem erre való, meg úgysem elég széles, meg csúcsforgalomban túl sok idő, hogy mindenki egy oldalra álljon, meg kevés is a mozgólépcső (ami "szolgálatban van"), meg mi nem Nyugat-Európa vagyunk, meg elsodorja a gyerekemet, aki mellettem áll a bal oldalon, meg csak bal kézzel tudok kapaszkodni, meg a táska miatt állok bal oldalra, meg mindenki ott áll, ahol akar, ... Végtelen a sor. Egy: csúcsforgalomban IS kivitelezhető lenne, mert amikor eldöntöd, hogy hova is állj a lépcsőn, csak annyit kell tenned, hogy a jobb oldalt választod. A mozgólépcső sebessége konstans, szóval zippzár-elven ha az emberek egymás mögé sorolnak, akkor sem lesz ótvaruldetragikusan lassabb. Arról nem beszélve, hogy sokszor én is csak azért nem indulok el FÖLFELE (igen, van olyan, aki fel is tud sétálni a lépcsőn, jé), mert látom, hogy tökig tele van a baloldal. Ha üres lenne, már ott se lennék. Még tíz ember így gondolja, akkor már annyival előrébb vagyunk. És ha nem terpeszkedünk jómagyarember módjára, meg nem dugjuk ki a táskánkat, akkor valószínű megoldható a séta súrlódásmentesen. Hogy mi nem vagyunk Nyugat-Európa? Hát nem. De ez nem csak az anyagi körülményeken múlik, hanem a mentalitáson is. Kisgyerekes anyuka panaszkodik, hogy a tapló nyikhaj elsodorja a gyerekét, aki mellette áll a bal oldalon. Kedves anyuka! Ez minimum veszélyeztetés. Mivel a bal oldal arra való, hogy ott haladjanak, és csak a gyerek áll ott, ez majdnem olyan, mint hogy anyuka a járdán sétál, a gyerek meg mellette az úttesten. Számítani lehet rá, hogy ott jönnek majd. Akkor mi a pékfaszáért kell odaállítani a gyereket? Anyuka mögött/előtt jobb helye van, akkor még jobban tud neki segíteni leszállni is. Babakocsit meg őrültség metróba vinni, az a színvonal tényleg nincs meg, és erre vannak faszántos kendők meg mindenféle hordozók, abba belerakod a gyereket, aki rajtad csüng, mint a kismajom (hát az ősök praktikusabbak voltak), és voilá, nem kell egy húszkilós járművet tologatni a mozgólépcsőn. Szerintem babakocsi ott még veszélyesebb, mint ha valaki sétál rajta. (Itt egyébként van egy jó kis írás arról, hogy kerekesszékkel milyen nehéz metrózni - nem is láttam még soha egyet sem lent. De babakocsira van alternatíva, nem úgy, mint a kerekesszékre!) A többi érvre meg: hát ha én ott közlekedem, ahol akarok, meg ahol kényelmes, akkor legközelebb a bal oldalon szeretnék kocsival is menni. Magyarországon. Mert én ott közlekedem, ahol akarok. A mozgólépcsőn nincs alattad egy tonnás konzerv, nade gyalog is lehet kárt okozni, főleg, ha ott állsz, ahol más halad. Nem csak az veszélyes, aki ész nélkül elsodor mindenkit, hanem az is, aki az amúgy normálisan haladó útjában áll meg.

Időt meg igenis lehet nyerni, mert gyűlölöm, amikor leérek, és pont az orrom előtt megy el a metró, és simán elértem volna, ha le tudok sétálni a mozgólépcsőn. És ha fél óránként jár a hév, akkor nem fogok csak azért a korábbival eljönni, hogy fél órát szobrozzak az egyetemen, ami tanulásra kevés, várakozni sok. Sikerülni szokott az óra tízes hévvel is beérni egészre, de kicsit kevésbé van kiszámolva, ha a korábbi metrót elérem. És akkor otthon kényelmesebben készülök el (= nem hagyok otthon semmit a kapkodásban), nem ácsingózok fél órát a terem előtt, és sokszor csak az az egy perc kell, hogy időben odaérjek az órakezdésre, amit a mozgólépcsőn felfele sétálva nyerek. És ha csak egy perc kell hozzá, akkor mi a fenének indulnék el fél órával korábban? Ha nekem mindig lennének ilyen fölös fél óráim, az tuti, hogy a napom nem 24 órából állna...

Amúgy ezt a szabályt a járdán követni sem lenne hülyeség. Aki nem siet, az oldalt halad, aki meg siet, az előz középen. Nade amikor egy andalgó párocska meg két banyatankos nyugdíjas teljes szélességében elállja az utat, te meg épp egyik óráról rohansz egy (másik campuson lévő) másikra, akkor aztán ihaj... Nahát az egyéb zavaró tényezők is megérnek egy posztot, lehet, ez lesz a következő. :)

Szóval emberek: jobbra tarts, pls! A KRESZ is előírja, és azt sem azért találták ki, hogy szívassák az autósokat. Rugalmasság persze kell, de a csőlátást és a ki-ha-nem-én hozzáállást el kellene felejteni...

 Volt egy hír mostanában, ami elég lehangoló, amennyiben tényleg ez az általános. Most ez a forrás, de több helyen is megjelent, hogy az UNICEF csinált egy kísérletet a Deák téren, miszerint ott hagytak egy babakocsit a zebra előtt, és raktak bele egy csecsemősírást lejátszó készüléket. Kb. ezerből mindössze hatan mentek oda megnézni, hogy mi is a helyzet (vagyis hatan néztek bele konkrétan a babakocsiba), ők kaptak is oklevelet.

Ez tényleg egy elég szomorú eredmény. Mindazonáltal valahol érthető talán. Annak is igaza van, aki azt mondja, hogy ez a tuskóság netovábbja, hogy egy síró gyereket is képesek otthagyni az emberek, és annak is, aki azt mondja, hogy nem olyan rosszak az emberek, mint amilyennek ez a kísérlet mutatja őket, csak a helyzet volt elég fura, vagy alapból bennünk van a gyanakvás. Én részemről sose hallottam még arról, hogy egy anya/a szülők úgy akartak volna megválni a kisgyerektől, hogy fényes nappal otthagyták a város közepén a legforgalmasabb utcán. Ahol mindenki látja, hogy ő az a galád, aki megszabadul tőle? (Még akkor is, ha a szíve szakad bele, és a szükség viszi rá.) Sokan írták, hogy ilyenkor azért az az alapgondolat, hogy a szülő is ott van a közelben. Jó, nyilván normális szülő max igen kis mértékben távolodna el és minimális időre, de még ez sem, tehát ezt látni kellett volna. Viszont az ilyen valószerűtlen dolgok, mint egy gyereksírástól hangos babakocsi (ahol nem látjuk a gyereket első ránézésre!) az átverős műsorokban szoktak előjönni, amiből valószínűleg többet látott az ország, mint a "Mit tegyünk, ha bajba jutott emberen kell segítenünk az utcán?" műsorokból. Vagy mit hallunk még mostanában sokat? Kocsiba rejtett pokolgép, nyílt utcán robbantott, illetve a másik véglet, amikor valaki segíteni akar, és őt mószerolják be valamiért. Ebben a cikkben is hoz példát az író, valamint arra is, hogy az ellenpólus is létezik: a kiscicákon segítettek.

Ilyenkor az embernek a legnehezebb saját magán ítélkeznie. Én nem is tudom magam hova tenni. Valószínűleg az önzőbbik végéhez vagyok közelebb. Nem szoktam aprót adni (főleg ha nekem sincs - és egyébként is, én úgy érzem, amíg édesanyám nehéz munkával keresi a pénzt a családnak, hogy tudjunk enni, mosni, stb., addig bármilyen pénznek maradjon legalább családhoz közeli haszna, hogy ha már értünk töri magát, akkor értünk legyen annak a pénznek foganatja). Ugyanígy nem veszek képeslapot a beteg gyerekek javára. Nem hívok fel segélyvonalakat. Mert nem tudom, hogy hova megy a pénz. Ha evidens, hogy baj van, megpróbálok segíteni. Volt, hogy én kerítettem helyet egy idősebb nőnek a buszon, mert szédült (bár erősködött, hogy de nem kell, én azért megkértem egy ifiurat, hogy ugyanmár). Mondjuk zavart is, hogy szó nélkül rám dőlt, de aztán legalább szólt, hogy gáz van. Ilyenkor segítesz. Egy szaktársam fogalmazásos órára azt a sztoriját írta le, hogy segítettek egy cukorbeteg embernek egy parkban, akire mindenki azt hitte, hogy részeg. Barátom mesélte, hogy az apja egyszer a várban kihívta egy hajléktalanhoz a mentőket, mert tél volt, és hogy ne fagyjon már meg szerencsétlen. Barátom segített nemrég egy idős nőnek, aki elesett, mások viszont csak otthagyták. De van sok hétköznapi példa is, amik ugyan apróságok, de azért számítanak: nem csukják be előtted az ajtót az egyetemen/boltban, elszórod a pénzt, de felveszik és visszaadják, leesik a kabátod és utánad viszik, a kóbor állatoknak raknak ki kaját és vizet az újságosbódé mellé, saját maguktól megvonva az ennivalót a környékbeli éhező állatoknak viszik a kaját, betörik az ajtót is, ha az idős bácsi rosszul van bent a lakásban, adnak zöldséget-gyümölcsöt-húst (persze háztájit), ami éppen van, az ismerősöknek, családnak, a drága aszalt barackból egy jó marékkal a kezedbe nyomnak, mert attól lesz majd erős a baba (egyszer :)), az idős néninek leszedik a nehéz cókmókját a hévről, átadják a helyet, és még sok-sok minden más, aminek nyilván az ellenkezője is létezik, de soha nem csak az egyik kizárólagos.

Ahhoz képest, hogy az emberek hozzászoktak, hogy átverik őket, még mindig nem halt ki az emberség. És ez valószínűleg fontosabb, mint egy több mint fura kísérlet.

 Ma Star Wars III. volt a menü, de érik lassan egy maraton is. A kedvenc jelenetem az egész mindenségből:

De azt a verziót is szeretem, amikor Hayden Christensen jelenik meg mint Anakin a végén. :) Zene a legjobb, ewokok a legcukibbak. :)

 Kis betegséges kihagyás után most az épp aktuális kedvenc frizurám: zokniból készült konty (a második opció a videóban). Végy egy zoknit, vágd le a végét, majd tekerd föl fánk-alakba. Copfozd föl a hajad, húzd a végére a zoknit, tűrd be a végeit a zokni alá, majd görgesd a hajad tövéig, amíg eltakarja a copfos hajgumit. Ha kell, még egy hajgumit ráhúzhatsz, hogy stabilabb legyen, hajtűkkel meg is tűzheted, de van, akinek simán felgörgetve is megmarad (nekem nem :)). Díszítsd virágos csattal, hajpánttal, fonatokkal, amivel akarod. YouTube-on sock bun néven sok ilyen videó van, sokféle módszerrel, itt is van egy, ami nem egészen olyan, mint amit leírtam, de majdnem:

 No, mivel itt nagyon szürkére és esősre fordult az idő, ajánlanék egy programot szebb napokra, mint amilyen a vasárnap is volt. Aznap a barátom megmutatta a Kopaszi gátat, ami egy gyönyörűszép park a Lágymányosi-öbölnél. A Lágymányosi-híd (ami már Rákóczi-híd, de csak annyira, amennyire a Moszkva térből Széll Kálmán lett) budai hídfőjétől nem messze nyúlik be a Dunába egy gát, amin szép zöld gyep, kövezett sétány, vendéglátóhelyek, fák, bokrok és kacsák várják a kirándulókat. Vannak padok, de ha jó az idő, inkább a fűben érdemes heverészni, és mindenhol ki is van írva, hogy fűre lépni szabad. :) A vadkacsák ott császkálnak az emberek között szinte, le lehet menni a Duna-partra, az öbölben vannak kajakosok meg kenusok, a túloldalon olyan futópálya, mint a Margitszigeten, meg még több gyep, amin lehet sportolni is, illetve az egész helyen biciklivel is lehet közlekedni. A fagyi 200 huf/gombóc, ami elmond valamit az árakról, szóval valószínűleg olcsóbb saját enni-innivalóval menni, mi nem is vettünk semmit. Rengeteg kisgyerekes család volt kint, és mindenki tudott vigyázni a környezetére, szóval nem láttam szemetelést és rongálást se. A rendőrség épülete meg rögtön a bejáratnál van, mivel ez egy olyan terület, aminek nyitvatartása van, reggel hattól este tízig. Van hozzá szép nagy parkoló is, a kényelmesebbeknek.

Néhány kép, amit én csináltam, két megapixeles mobilkamerától ne várjatok sokat:

Itt egyébként megtalálható minden infó a helyről. :)

 Sajnos mára egy szomorú hír, nemrég elhunyt Bakonyi Ernő, aki középsuliban nekem is tanított néptáncot és a szalagavatónkra a keringőt is ők rakták nekünk össze Széll Márta tanárnővel. Legyen Neki könnyű a föld! :(

Cikk

Mára a kedvenc legcukibb videó, Lyze, the happiest owlet. :)

Kicsit késő van már (vagy korán), de olvasom a ZP-ügy fejleményeit és a sok-sok kommentet, ami mellett nem feltétlen lehet szó nélkül elmenni.

Az egyik oldal azzal érvel, hogy hagyják már az ifjúságot szórakozni, a régi helyről is kipateroltak, a hülye irodakukacok úgyis végeznek, mire kezdődik a koncert, ha meg nem, akkor is hangszigetelt az épület, stb. Erről az oldalról jogos az a felvetés, hogy 1. a régi hely teljesen jó volt hosszú évekig, 2. mért kell még tovább nyúzni a ZP-t, mért nem lehet már hagyni, hogy működjön és a fiatalok (és idősebbek is) szórakozzanak - mert ismerjük el, az itteni koncertek ára máshol dupla annyinál kezdődik..., 3. ezt a helyet felajánlották a ZP-nek, miután a Petőfi hídtól kipaterolták őket.

A másik oldal azt mondja, hogy tök jó dolog a ZP, tényleg olcsóért jó koncerteket szervez, csak hadd ne itt, az Infopark tőszomszédságában csinálják, ahol 0-24 dolgoznak emberek, ahol komoly pénzek termelődnek, ahol szépen elrendezték a területet zöld részekkel együtt, és ahol egyébként is egy olyan helyre kerül maga a szórakozóhely, ami életveszélyes a lehajtó forgalma miatt. Arról nem beszélve, hogy a tömegközlekedés koránt sem olyan közeli és jó, mint a Petőfi hídnál. Erről az oldalról érthető, hogy nem várható el tőlük, hogy 1. olyan zajban dolgozzanak, ami évekig nem volt ott, 2. tolerálják, ha a részeg közönség széthányja/teleszemeteli a környéket, amit - emlékeim szerint, bár rég jártam ott - normálisan rendben tartanak, 3. tolerálják, ha a ZP véletlen átvág egy kábelt, amitől elmegy az internet az Infoparkban, és hasonló akciókat.

Harmadik oldal meg maga a ZP. Nagyon szép és jó, hogy van egy ilyen szórakozóhely (illetve szeretne lenni), nekem is volt nem egy jó koncertélményem ezzel a hellyel kapcsolatban, de komolyan. Előbb építkeznek, aztán kérnek rá engedélyt, aztán mégsem kérnek, mert szerintük nem kell, és mindezt az utolsó utáni pillanatban? Namost ezt el lehet játszani, a probléma csak az, hogy esetleg a nyitóbulit akkor kellett volna már szervezni, ha biztosan tudják, hogy még engedélyük is lesz rá. Ha számítanak rá (márpedig mindig kell rá számítani), hogy csúszni fog az engedélyeztetés, akkor addig nem szervezik meg a programokat, és akkor nem kell több vonalon magyarázkodni, zenekarok, közönség, önkormányzat, környékbeli irodák, stb. felé. Érthető, hogy ha egyszer ezt a területet felajánlották nekik, akkor nyilván arra számítottak, hogy akkor ez most oké lesz, de ez Magyarország, 2012 (bár akármikor is lehetne), itt semmi sem fix és biztos, csak az adó (a halálra már nem mernék mérget venni :)).

Szóval van itt sok szempont, de a lényeg, hogy egy kicsit minden oldalról elbalfaszkodták az egészet. Én személy szerint remélem, hogy lesz ZP, de talán egy másik helyen ésszerűbb lenne. Tudom, mondjak másik helyet, de az ihlet csak akkor jön, ha épp utazgatok a városban, és egyszercsak meglátom, hogy "na itt!" :) Egyébként nem értem, miért kell az áprilisi kezdést erőltetni, ebben az évben kibírnánk, ha később kezdődne, úgyis költözniük kellett, akkor már érdemesebb nyugiban, rendesen végigcsinálni, engedélyekkel, gondosan kiválasztott helyszínnel, miegymás.

Aki meg nagyon keresztbe akar tenni a ZP-nek, az hmm... :) szokták emlegetni a sünit bizonyos élettani folyamatokkal. Na azt neki. :)

Mivel itt a tavasz, a tavasszal együtt pedig a kerti zöldségek is lassan megérkeznek, ilyenkor mindig nagyobb kedvem van főzőcskézni. Most épp megláttam, hogy apám újhagymát eszik, úgyhogy a maradékra lecsaptam, és még pár hozzávalóval egy jó kis ebédet rittyentettem különösebb erőbefektetés nélkül. :)

Ami kell hozzá (mennyiséget nem írok, mert én is csak random raktam bele, mindenki ízlése szerint alkosson - ráadásul az összetevőkhöz sem kell feltétlen ragaszkodni):

(új)hagyma
sonka/valamilyen felvágott
gomba
tejföl
tejszín
só, bors (plusz én fokhagymasót is raktam bele, ez lehet sima fokhagyma is)
szélesmetélt
kevés margarin/(olíva)olaj
(füstölt)sajt

Az elkészítése így nézett ki:

Megpucoltam, megmostam, felvágtam a gombát és sós vízben főztem, ez kb. öt perc alatt kész volt. Eközben felvágtam karikákra az újhagymát (tényleg nagyon új még :)), valamint felkockáztam a sonkát (amit én vettem, igazából fokhagymás, főtt, és talán még füstölt comb volt, sose ettem ilyet azelőtt, de nagyon finom és porhanyós). A gombát lecsöpögtettem, azután egy nagyobb lábasban felolvasztottam kevés margarint, de ez lehet vaj, olaj, vagy egyszerűen víz is, én margarint szoktam használni, vagy ha van itthon, akkor olívaolajat. Ezen puhítottam kicsit a sonkát és a hagymát, szeretem, ha kicsit nyers marad, de nem is kellett sokat szüttyögni vele, eleve puha volt a hagyma és a sonka is. Kicsit később a gombát is hozzáadtam, és ezzel együtt feltettem egy másik edényben a szélesmetéltet főni. Itt igyekeztem belőni, hogy passzoljon a mennyisége a készülő "szószhoz", hogy ne vesszen el benne, de ne is legyen egy merő tészta az egész. Ez mindenkinek az egyéni ízlésére van bízva. :) Szóval, mikor összerottyant a hagyma-sonka-gomba, szórtam rá sót és borsot meg egy kis fokhagymasót is, de itt ki-ki használhatja a kedvenc fűszereit, amik passzolnak az ízvilághoz. Amikor csak gombával csináltam, petrezselymet is raktam bele. Ezután adtam hozzá jó sok tejszínt (hogy ellepje az egészet), és két evőkanál tejfölt. Innentől már csak forraltam rajta egyet, ellenőriztem, hogy nem kell-e utóízesíteni (nem kellett :)), azután kész is volt. Eddigre a tészta is megfőtt, azt is lecsöpögtettem, majd nem megvárva, hogy egy összeragadt tésztagolyóvá hűljön, beleforgattam a szószba. Ha az ízléseteknek úgy jobban megfelel, külön is lehet hagyni, és a tányérra szedett tésztára rakni a szószt. Amikor már kiszedtem egy adagot, reszeltem rá kevés füstölt sajtot, és voilá! Bon appétit!

Ő volt a végeredmény:

 Ma a Kálvinon két rohanás között egy hölgy adott a kezembe egy szórólapot, miszerint április 20-22 között kerül megrendezésre a Tudományfesztivál nevű rendezvény, ami ingyenes és egész érdekesnek ígérkezik. Ha nem leszek lusta/elfoglalt, valamire benézek, pl. a vörösiszapos rész jónak tűnik, de lesz sok más is, itt a program:

tudomanyfesztival.hu/index.php